4. rész- Az első szabad napom

Másnap reggel jól kezdődött a nap. Anyukám rám mosolygott, és készített nekem lekváros pirítóst. Majd fogtam magam, elővettem a táskám, és előkaparásztam minden kis vackot a házból. Szerencsém volt, és megmaradt egy embernek már étkezésre alkalmatlan pulykám. Szép nagy volt. Csoda, hogy a mérleg nem tört el alatta. Bepakoltam a táskámba egy zseblámpával, egy tőrrel, némi kötéllel, antibiotikummal, számomra egy-két szendviccsel, kalapáccsal, szögekkel, és sok más ilyesmi dologgal. Elköszöntem anyukámtól, majd nekiindultam az útnak. De mikor a kereszteződéshez értem egy csapat fiú megállított. Körülvettek, és elkezdtek nyájasan beszélni hozzám.
-Hová mégy kislány? Ne félj mi vigyázunk rád. Gyere velünk. Hidd el nem bánod meg. (Erre elkezdtek közeledni felém, és a kör egyre beljebb szűkült, és tudtam hogy végem van ha nem jön valaki a segítségemre. Egyszerűen egy emberrel elbántam volna könnyedén, na de ennyivel! Oh Istenem kérlek ments meg. -gondoltam magamban.)
Ekkor valami zörejt hallottam a bokor felől. Vajon mi lehet az?

Egy kis idő után a támadóim is felfigyeltek a motoszkálásra. Messzebb vittek a bokortól. Mindenki kíváncsian nézte a bozótost. Ekkor hirtelen A hatalmas fehér tigrisem ráugrott a banditákra, akik ezután sikítozva tovább álltak. Én hálával ránéztem a tigrisre, majd átöleltem mire ő halkan dorombolt.

5 perc ölelkezés után elindultunk az ösvényen a dzsungelbe. Ott végre megtaláltuk a nagy levelekkel elfedett barlangot ahova anno elrejtettem A tigrist a betolakodók elől. Átadtam neki a pulykát. A hús hatására az orrával finoman megbökdöste az én orromat. Majd én is neki láttam az evéshez. Így elmajszolgattunk egy darabig, majd gondosan elláttam a sebeit, és megmosdattam egy vizes törlő kendővel. Látszott rajta, hogy heves küzdelmeket élt át más tigrisekkel és emberekkel. Bennem valamiért mégis bízott. Sok utat tehetett meg idáig. Nem lehet idevalósi, mert egy ismerősöm biztos beszámolt volna arról ha a környéken születnének fehér tigrisek is. Szorosan magamhoz öleltem, és mintha azt súgta volna: -Szeretlek.
Erre ránéztem, és furcsán éreztem magam.
Tényleg megszólalt volna?
Nem. Nem lehet. Ő egy tigris. Tigriseket még senki sem hallott beszélni. Tényleg begolyóztam volna?

Kicsit kidíszítettem a barlangot egy-két "barlangrajzzal". Majd fuvoláztam neki egy kicsit, és érdekesen nézett a zene hallatára. Úgy tűnik tetszik neki a zene. Beesteledett. Már indultam volna haza, de a tigris ennek tudatára nagyon szomorú lett. Így inkább felhívtam anyukámat, hogy had aludjak a tigrissel, és megnyugtattam, hogy biztonságban vagyok, a tigris vigyáz rám. Ő nagy nehezen beleegyezett. Megengedte, hogy holnap este menjek haza. Így hát boldogan lefeküdtünk aludni. A tigris meg én.