Reggel kócosan keltem fel. Valahogy az az ötletem támadt, hogy elmegyek vadászni amíg a fehér tigris alszik. (Jut eszembe még nevet sem adtam neki! Nymeria.- futott át az agyamon.) Fogtam pár darab fát, egy vastagabb féle cérnát, és összetákoltam egy íjat. Csináltam hozzá nyílvesszőket, és elmentem vadászni. Érezni lehetett a harmatot, a madarak csicsergését. Mintha ott lettem volna egyszerre a dzsungel minden szögletében. Halk huppanást hallottam magam mellett. Körülnéztem.. Sehol semmi.. Léptem egyet.. Majd még egyet...Még egy huppanás.. Lenézek a lábam elé. Egy alig 1 hónapos majom eszeget egy lédús gyümölcsöt. Lehajolok hozzá.
-Szia! Hát Te meg hogy találtál ide?-mosolyogtam rá, mire ő felugrott a vállamra.
Hangosan elkezdtem kuncogni. Tovább sétáltunk. Makogást hallottam. Készenlétbe helyeztem az íjam. Ha egy különleges féle nyúl is, akkor is meg kell tanulnom ölni. Valahogy el kell látnom Nymeriát. Egy félénk kis jószág jelent meg előttem az avarban. Halkan makogott rám. Én kifeszített íjjal álltam előtte, a kis majommal a vállamon. Mintha megérezte volna, hogy félek lelőni a nyulat, gyorsan leszökkent a vállamról, és a nyúl után vetette magát. Majdnem felsikontottam, hogy ne, de eszembe jutott a sérült Nymeria. Leültem egy farönkre. Vártam. Körülbelül fél óra múlva visszajött az aprócska majom, szájában a csaknem kétszer nála nagyobb immár halott nyúllal. Letette elém a földre. Ámulva néztem. 10 perc ledöbbenés után sóhajtottam egyet, és megsimogattam a fejét. Mármint a majomnak. Kéne neki egy név, csak nem hívhatom örökké "A kis vadász majomnak"! Benjamin. Visszaindultam a barlang felé. Immár Benjamin-nal. Remélem azért nem fogják Nymeriával széttépni egymást.
tiger
Mindenkinek szüksége van a természetre és a teremtményeire
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése