1. rész: A rövidebb út

Hamarosan itt a szülinapom. Nem tudom még mit kapok, de nem is nagyon vágyom semmire.
 Ma mikor mentem iskolába, találtam egy rövidebb utat, így arra vettem az irányt. De az a dzsungelen keresztül vezetett. Eléggé féltem. Egyszer csak egy hangot hallottam a hátam mögül. Először nagyon megijedtem, gyorsan beugrottam egy óriás levél mögé. De kiderült, hogy csak egy papagáj volt az. Odamentem hozzá, de megcsípte az ujjamat, így fájva kaptam el, és a vért törölgettem. Majd tovább mentem nagy morgás hallatszott a fáról, így gyorsan elfutottam. Végre fél óra múlva (késve) beértem az iskolába. A tanár nagyon ideges volt, mert épp egy fontos anyagot vettünk. Feleltetni akart, de végül elmeséltem neki, hogy miért késtem, és ezért meggondolta magát, és mondta, hogy legközelebb ne azon az úton menjek ami veszélyesebb, de rövidebb. Én persze azt mondtam neki, hogy rendben, de a fejemben valami egészen más forgott. Amikor hazaértem, anyu aggódóan várt engem (mivel a tanárom elmesélte neki, hogy mi történt). Persze rendesen leszidott, hogy meghalhattam volna, meg hogy eltévedhettem volna. Egész nap más se járt az eszembe mint a mai dzsungeles "kirándulás" . Csak arra tudtam gondolni, mi lehet ott. Végig úgy éreztem, hogy volt ott valami ami vonzott magához. Végül elaludtam, és elhatároztam, hogy holnap titokban nem megyek el iskolába, hanem a dzsungel felé veszem az utamat.