2. Újabb látogatás a rejtélyes helyre

Reggel a reggelimet nem ettem meg, hanem gyorsan bepakoltam a táskámba némi kötéllel, egy pár szöggel, festékkel, és egy bicskával. Nem volt velük nagy tervem, csak annyi, hogy szükség esetén ott legyenek nálam. Elindultam, de amikor a kereszteződéshez értem megtorpantam. Mit fog szólni a tanárom? És a szüleim? Biztos szívbajt kapnának. Nem. Suli helyett nem mehetek a dzsungelbe. Így hát egyenesen mentem a suli felé. Dögunalmas volt. Egész nap csak arra vártam, hogy vége legyen az óráknak. Végül mikor hazaértem gyorsan szóltam anyunak, hogy elmegyek sétálni egy órára. Azt mondta oké, de majd ne sétáljak nagyon sokáig. Fogtam a táskámat (a szükséges kellékekkel), és bementem a dzsungelbe. Nem kellett sokáig mennem, máris az első morgást meghallottam. Megijedtem, de valami azt sugallta, hogy ott. Kell. Maradnom. Elfutni gyávaság, de sokszor életmentő. A hangos morgás egy szikla felől jött. Észrevettem, hogy két tigris "vitázik", de féltem, hogy megtámadnak, így a harcot egy fa mögül néztem tovább. Már majdnem a hótigris nyert, amikor a másik tigris egy végső csapást mért rá, amitől sebesülten esett a földre. Amint elment a győztes odarohantam a sebesült hótigrishez aki nem nagy örömmel fogadott, mivel azt hitte bántani akarom. Szerencsére az anyukám (mint mindig) rakott el nekem mindenféle gyógyszert, meg fájdalom csillapítót, így eltudtam látni a tigris sebeit. Ő hálásan nyüszített rám, és már úgy éreztem megtaláltam életem barátját. A megmaradt szendvicsemmel becsalogattam egy barlangba, és egy-egy kókuszhéjba töltöttem neki vizet, és raktam bele egy kevés táplálékot ami volt nálam. Gyűjtöttem pár óriás levelet, amivel gondosan betakartam. Elköszöntem tőle, amit ő egy barátságos morgással viszonzott. Aztán siettem haza, hogy ne aggódjanak otthon. Amikor hazaértem anyukám érdeklődően megkérdezte tőlem, hogy mi ez a bűz. Én erre azt válaszoltam, hogy a sötétbe egyszer kétszer elestem, és annak a szagát érezte, úgy hogy most el is megyek fürödni. Majd bebújtam az ágyba, és csak arra tudtam gondolni, hogy holnap újra ellátogatok a kedves barátomhoz.